Fogalmam sincs, ki találta ki a szintvizsgát. Mivel ( hála a jószerencsémnek) nem dolgozom a közoktatásban, az elejéről valahogy lemaradtam. De, aztán teltek az évek, s a gyerekeim nőttek, mint a gomba, s egyszer csak ott álltunk a léc előtt. Amit meg kell ugrani.
A nálam is tájékozatlanabbaknak elmondanám, ez valami olyasmi, hogy adott tárgyakból tételhúzás után felelni kell. Ismerős, ugye? Az egyetemről. Csakhogy ez itt, kérem szépen, általános iskola. Hopssz.
Előre bocsátom a magam védelmében, hogy igen jól tanuló gyerekeim vannak. Nem a végeredmény miatt aggódom tehát. Az iskolai osztályzatok egyébként sem sokat mutatnak meg szerintem. Komolyan aggódtam, amikor a középső gyerekem 6 évig kitűnő volt. Akkor nyugodtam meg, mikor egyik év végén kiderült, hogy néhány tankönyvében a lapok még azóta is össze vannak ragadva, mióta a könyv kijött a nyomdából. Vagyis éveken keresztül a gyerek memóriáját értékelték ötösre..Senkinek nem tűnt föl, hogy munkára kéne őt fogni, mert az agyának kb. 0%-a volt leterhelve.
Ami miatt aggódom, az a 12 éves lányom. Aki négyes, ötös tanuló, idén félévkor pedig egy kitűnő bizonyítvánnyal lepett meg minket. Olvastatok róla, ő az, akit komoly erőfeszítéssel hoztunk ki a tikkelésből. Gőzöm sincs, mikor és mit tanulnak a gyerekeim, meggyőződésem, hogy nem szabad átvenni tőlük a feladatot, tudniuk kell, hogy ez az ő dolguk. Természetesen, ha valaki segítséget kér, azonnal ott vagyunk és megfejtjük az egyenes arányosság rejtelmeit ,de eszemben sincs otthon felejtett tornazsákkal rohangálni bárki után.
Mi a bajom akkor ezzel a kis vizsgával? Azt mondják, azért találták ki, hogy a gyerekek felkészüljenek az érettségi okozta stresszre. 12 évesen?! Azért feleltetnek, hogy a gyerekek megszokják a szóbeli feleletet. Akkor miért írnak órákon állandóan írásbeli feleleteket ?! Az a cél, hogy össze tudják foglalni a mondandójukat egy tétel keretében. 12 évesen?! Az a fontos, hogy átlássák az anyagot egészben. Aki nem tanulta meg eddig sem, mit lát át egészben?! Ha a fölösleges stressz miatt újra kiakad a gyerekem, kinek harapjam át a torkát?!
Volnának még kérdéseim..
Bejegyzések
7 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Az én nagyjaimnak is van ilyen vizsga, 5.osztály óta.
Én kifejezetten jónak tartom a vizsgát, bár nagyban függ a vizsgáztató pedagógusoktól.
Nálunk ennek a vizsgának nincs komoly tétje, tényleg csak a helyzet gyakorlására szolgál. Ha nagyon jól sikerül, javíthat az év végi jegyen, de ha rosszul sikerül, nem múlik rajta semmi.
Előfordult a nagyfiammal is, hogy pocsékul sikerült a magyar vizsgája, pont az a magyar, amiből maga a tanárnő is kiemelkedő tehetségnek tartja. Semmi gond nem volt belőle, ötöst kapott év végén, de megérezte, hogy bizony más dolgo óráról órára készülni, és más az egész éves anyag minden egyes részét tudni. Egy tapasztalattal több...ami jó dolog, akkor is, ha maga a tapasztalat negatív volt.
Nem értünk egyet, Virág. Egy kisgyereknek semmi szüksége negatív tapasztalatokra. Pláne olyanra, amit a felnőttek készítenek elő neki. A Jóisten és a jószándék nevében.
Mit értesz negatív tapasztalaton?
Nálatok tétje van a vizsgának? Mondjuk 3 jegynek számít az év vége szempontjából?
Ismerik a gyerekek a "tételeket"?
Kidolgozzák együtt, a tanárokkal tanórákon?
Milyen hosszú a vizsga?
Miből gondolod, hogy negatív tapasztalat lesz ez a kislányodnak?
Azért kérdezem, mert nem mindegy, miről beszélünk, mint negatív tapasztalat...
Negatív tapasztalat egy nem sikerült dolgozat is, mégsem az ellen tiltakoztál most. Pedig ott a jegyet is beírják.
Félni, és rettegni attól szoktunk, amiben még nem volt részünk soha. Ráadásul egy diák elenyészően kevés jegyet kap szóbeli megnyilatkozásaira az iskolában, leginkább ugye dolgozatokat írnak. Miért baj, ha lerántják a leplet az érettségi mumusáról, és egy gyerek rutint szerezhet, mire eljut odáig???
Én tudom, milyen vizsgáról beszél Gabi. Az én fiam némi izgalom mellett letette az angolt ötösre és pár hét múlva megy törire. Elvileg a tanárral készülnének fel rá, gyakorlatilag annyira szerencsétlen a helyzet, hogy még nem is tartanak ott, amiből már vizsgázni fognak- de ez egyéni szoc. probléma, megoldjuk. Mint mondtam, az én fiam lazán vizsgázott, de tudok olyan kislányról, aki rosszul lett. Azon filózok, vajon mi a jobb: Hagyni a vizsgát, hogy erősödjenek az ilyen izgulós típusú gyerekek, vagy fokozatosan edzeni őket a vizsgahelyzethez. Azt hiszem, a vizsga mumusa ezúttal még tanárfüggő. Az angolon sok segítséget és biztatást kaptak, a közelgő töritől engem kiver a víz. A fiam egyáltalán nem aggódik.
Decemberben "tettem le" a pedagógus szakvizsgát. Sokat látott, középkorú kollégákkal ácsorogtunk a folyosón az államvizsga napján, 2 és fél év tanulás után.Sápadtan, kezünket tördelve, mosdóba járkálva.
Pedig tudtuk, hogy a tandíjat befizettük, az anyagot megtanultuk, vizsgarutinunk bőségesen van és odabent a kollégáink ülnek..
Gabi, erre csak azt tudom írni, hogy talán rossz úton kaparásztam az előbbi kérdéseimmel.
Vélhetően a vizsgához való érzelmi hozzáállásunkat mi magunk adjuk át a gyerekeinknek. Én sosem izgultam vizsga előtt. Egyes egyedül a matek érettségi volt az, amikor kivert a hideg...de aztán megláttam az első feladatokat, tudtam, hogy azokat tudom, s nagy baj már nem lehet.
A főiskolai éveim alatt (pedig volt belőlük 12) nem emlékszem vizsgára, amikor különösebben izgultam volna.
Persze, voltak tételek, amit nem tudtam annyira, s ha már mindenképpen izgalomról van szó, azokat szerettem volna elkerülni.
Talán ezt a hozzáállást sikerült átadnom a gyerekeknek is, persze egyáltalán nem tudatosan.
S akkor reagálva az érzéseidre...nem gondolod, hogy az egész pedagógus társadalommal gond lehet...ha felkészülten, sokat látottan a saját kollégáiktól rettegnek?
Nagy kérdés ez...talán messzebbre mutat, mint a kislányod vizsgái...
Erről meg az jut eszembe- talán már írtam itt, a oldalon- mikor saját gyerekeim ügyében válok beszari kisgyerekké a régi berögződések miatt. Pedig voltam én is a másik oldalon. Néha megdöbbenek, milyen könnyen sarokba állítanak a kedves kollégák.
Megjegyzés küldése