A múltkor a fodrásznál félhangos mondatomra" hát milyen nő az, aki nem főz a családjának ?" ketten rögtön belemélyedtek az újságjukba, egy hölgy pedig a burával igyekezett eltakarni az arcát. Pedig nekem aztán nem kell elszámolniuk, biztosan van egy csomó dolog, amit máshogy csinálunk, közöttük sok olyan, amit ők jobban. Az viszont fölháborított ,amikor a magyar televízióban börtönviselt énekesnőnk túl a hatvanon ( kilón és éven) kókuszgolyóval várta a vendégeit. Egyenes adásban, pénzért. Kókuszgolyót annak idején az elsősökkel készítettünk anyák napjára.
2011. május 9., hétfő
Kisütöttük
Megnőtt a lányom. Már régen elhatároztam, hogy nem engedem úgy neki az életnek, ahogy annak idején én és még sokan kezdtük. Már,hogy egy teát sem tudtunk megfőzni. Mivel engem senki nem tanított még az alapvető konyhai fogásokra sem, sok keserves kudarc és próbálkozás után tanultam meg ehetőt főzni. De a szomszéd kutyák imádtak!
A múltkor a fodrásznál félhangos mondatomra" hát milyen nő az, aki nem főz a családjának ?" ketten rögtön belemélyedtek az újságjukba, egy hölgy pedig a burával igyekezett eltakarni az arcát. Pedig nekem aztán nem kell elszámolniuk, biztosan van egy csomó dolog, amit máshogy csinálunk, közöttük sok olyan, amit ők jobban. Az viszont fölháborított ,amikor a magyar televízióban börtönviselt énekesnőnk túl a hatvanon ( kilón és éven) kókuszgolyóval várta a vendégeit. Egyenes adásban, pénzért. Kókuszgolyót annak idején az elsősökkel készítettünk anyák napjára.
A múltkor a fodrásznál félhangos mondatomra" hát milyen nő az, aki nem főz a családjának ?" ketten rögtön belemélyedtek az újságjukba, egy hölgy pedig a burával igyekezett eltakarni az arcát. Pedig nekem aztán nem kell elszámolniuk, biztosan van egy csomó dolog, amit máshogy csinálunk, közöttük sok olyan, amit ők jobban. Az viszont fölháborított ,amikor a magyar televízióban börtönviselt énekesnőnk túl a hatvanon ( kilón és éven) kókuszgolyóval várta a vendégeit. Egyenes adásban, pénzért. Kókuszgolyót annak idején az elsősökkel készítettünk anyák napjára.
Így aztán nekem nagyon fontos, hogy azt a kis tudást, amit az évek alatt elsajátítottam a témában, átadjam a lányomnak. Hogy kedvet csináljak a dologhoz, a fincsi részével kezdtem. A krumplipucolás és a mosogatás még ráér, egyelőre a "beetetés" folyik. Tejszínhab felverése, krémkeverés, tortadíszítés. Jól is halad a dolog, a kisasszony annyira lelkes, hogy hétvégén már önállóan is nekiállt sütni a barátnőjével. Mielőtt elmentem itthonról, tartottam egy kis balesetvédelmi előadást, mindkettőjüket megkértem, ne égessék le a fejüket a sütővel, ne essenek hasra a kicsöpögött vízfolton és ha bárhol elakadnak, kérjenek bátran telefonos segítséget.
És megcsinálták! Mire hazaértem, illatozott a meggyes pite a tepsiben! A pikáns részleteket az emeleten fülelő fiúk mesélték el ,diszkréten a fülembe súgva:
-A lányom keze beleszorult a befőttesüvegbe. A barátnő javasolta, kenjék be vajjal, az csúszik. Aztán rájöttek, hogy a vaj már nem fér be az üveg nyílásán. Így cibálták. A két fiú drukkolt. Egyszer csak lejött, senki nem esett hanyatt, szerencsére.
-Mindketten ötösök matekból, így csak negyed órácskát hezitáltak, ha egy vaj 10 dkg, akkor hány vaj 200 gramm?
-Száraznak találták a tésztát, így tettek bele még egy kis tejet. Aztán meglepve olvasták a receptben, hogy egyáltalán nem kell tej ebbe a sütibe.
Szóval, így volt. De megcsinálták. Lelkesen, bátran, önállóan. Csak hagyni kellett őket. Meg kitakarítani a meggylétől tocsogó konyhát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Én ettől szoktam hajhullást kapni: kitakarítani a meggylétől csöpögő, lisztben fürdő, ragadós konyhát. De nem panaszkodom. A fiaim az apjukkal szülinapi tortát készítettek nekem.
Nagyon jó!
Várjuk a recepteket és mesterfogásokat kezdőknek leckéket! :)
Megjegyzés küldése