Négyszemközt

Ez az írás kivételesen nem a gyerekekről szól. Igazából mégis, de nem.

Mikor a gyerekeim kicsik voltak, nagyon sokat csavarogtunk velük. Voltunk nyaralni kastélyszállóban üdülési csekkel, pancsoltunk órákig a Balatonban, sétáltunk az Állatkertben, kipróbáltuk az üvegliftet, nézelődtünk a könyvesboltban..szép idők voltak. Aztán egyszer véletlenül ráakadtam egy írásra, ami arról szólt, hogy miként felejtjük el mi felnőttek, hogy nem csak szülők, anyukák és apukák vagyunk, hanem egy férfi-nő páros is. Akik, ha elvesznek a pelenkák és büfiztetéssek között egymás számára, abból még baj is lehet. Ekkor vezettem be, hogy évszakonként egyszer legalább egy napra a párommal kettesben mentünk el kirándulni. Autóval, ha éppen volt pénzünk, biciklivel, ha nem. Ha több időnk volt, távolabbra, ha kevesebb, csak moziba. A lényeg a KETTESBEN. Arra a kis időre visszakaptam a családfő helyett azt a pasit, akin annak idején megakadt a szemem, ő pedig egy rövid időre élvezhette, hogy egy nő figyelmét csak egyes egyedül ő köti le. A gyerekeink pedig két jókedvű, kipihent felnőttel élhettek tovább.

Ma már, hogy a gyerekek nagyok és vissza sem nézve húztak el a nyári programjaikra, több napos kirándulást is szervezhetünk. Így jutottunk el a hét elején Máriagyűdre. Keressetek rá a neten, Zarándokház néven fut, egykori bencés kolostor, gyönyörűen felújítva. Fa, kő és márvány mindenütt, hófehér ágynemű és kifogástalan fürdőszoba. Az ára pedig a kifejezetten olcsó kategóriába tartozik. Mivel a kegyhely domb tetején van, nincs autóforgalom, az egyébként is csöndes falu legbékésebb zuga ez. Akár étkezést is lehet kérni.

A biciklizést ezen a tájon csak a rutinosoknak ajánlom, gyilkos és alattomos emelkedők váltják egymást. Az én férjem is talált egy rövid utat ( soha többet nem bízom rá a térképet!) , amiből az lett, hogy észak-déli irányban átkeltünk a Villányi -hegységen. Hát, sok mindennek hívtam, de a keresztnevét nem említettem. A Tenkes Csárdában ettünk, villányi pincében bort és borlekvárt kóstoltunk, megmásztuk a szőlőhegyet ,hogy lássuk a kápolnát. Aztán csak ültünk az árokparton Palkonyán és nézegettük a pincesort.

Másnap bementünk Pécsre ( szerencsére kocsival) és tekeregtünk. Szándékosan nem terveztem előre programot, a felnőtt kirándulásban pont az a varázslat, hogy nem kell előre kitalálni, hol eszünk, hol pisilünk. Éppen fagyiztunk a gesztenyefák alatt, amikor rájöttünk, 20 méterre vagyunk az Ókeresztény Sírkamráktól. (Ha keresem, tuti nem találom meg.) Egészen különleges hely, kár lett volna kihagyni. A Dóm altemplomában pedig jó hideg volt. És történelem, szinte tapintható múlt. Atmoszférája van , ki ne hagyjátok ! A főtér pedig maga a csoda:szökőkút, vízlépcső..

A siklósi várat éppen felújítják, csak körbejártuk, a nagy csalódás viszont Szigetvár volt. Egy maroknyi magyar szembeszállt 80000 törökkel, a biztos halál várt rájuk, mi pedig még arra sem vagyunk képesek, hogy a várudvart rendben tartsuk. Méltatlan és nagyon lehangoló látvány volt.

Annyiféle emberrel találkoztunk: beszélgettem a máriagyűdi plébánossal, hallgattuk a szobánkban este az apácák énekét, Mohácson a pincér mesélt a Dunáról, hazafelé a dinnyeárussal nevettünk egy jót.

Aki teheti, próbálja ki: nagyon érdekes anya és apa helyett újra Marikának és Pistinek lenni egy hétvégére.

-gabi-