A sorozat előző két fejezetében már érintettem azt a kérdést, miszerint az edukinesztétika nem minden helyzetben látja sikeresnek a tanulási képesség növelésére a keresztlendítéseket és lusta nyolcasokat. Szerintem mindannyian találkoztatok már ezekkel az apró fogásokkal, mikor keresztbe lendítésekkel pacsizzuk a térdünket, vagy összekapcsolt kezekkel nagy fekvő nyolcasokat rajzolunk a levegőbe. Ugyanezt hivatott a
mozgásterápia is tanítani az agynak. Ezekkel a mozdulatokkal a két agyféltekét stimuláljuk, valamint azt az idegpályaköteget (corpus callosum), amely ezeket összeköti.
Vannak azonban olyan gyerekek, akiknél nem, vagy nem elég hatékonyan működik az agy ilyen stimulálása.
Kik ezek?
Hát éppen azok, akik az alapvető mozgásokat (kúszás, mászás) később tanulták, mint az a megszokott. A kezdeti időszakban elsajátított mozdulatok ugyanis a jobb agyfélteke prioritása alá tartoznak, így ezek ösztönösen, szinte maguktól épülnek be. Amennyiben ez a tanulás késik és később "vesződik" vele a kisgyerek, akkor már a bal- próbálkozó agyát használja, amitől az dominanciát kezd mutatni. Jobb oldali agyféltekéjük többé már nem ura azoknak a feladatoknak, amik valaha neki voltak szánva.
Az
izompróbák szépen jelzik, mikor van be- vagy kikapcsolt állapotban az agy, így könnyedén mérhető, ha gyermekünk a fentebb jelzett gyakorlatok után továbbra sincs bekapcsolt állapotban.
Ilyenkor szükséges, hogy áthangoljuk őt (bilaterálissá tegyük), hisz a sikeres tanuláshoz mindkét féltekére szükség van, a bal oldali hangolású (homolaterális) emberek pedig csak képességeik felét képesek használni.
Nézzük akkor, hogyan hangolhatóak át az ilyen működésű gyerekek.
Jöhet az izompróba:
- Teszteld a jelzőizmot alaphelyzetben (
Jelzőizom: A gyerek előrenyújtott karját finoman nyomd lefelé, miközben megkéred, hogy ő amennyire csak tőle telik, igyekezzen nyújtva tartani. Amennyiben a kar viszonylag kicsi nyomástól is könnyedén lenyomható, az azt jelzi, hogy a bal- próbálkozó- félteke dolgozik, amely a feladat hallatán azonnal mérlegel, kételkedik, aggódik. Ha a gyerek könnyedén megtartja a karját (természetesen ésszerű, megtartható erejű nyomásról beszélünk), akkor ezúttal a bizakodó, ösztönös, jobb oldali agyféltekéje irányítja őt.
- Végeztess a gyerekkel 10- 20 keresztbe lendítést (keresztbe lendülő keze érintse az ellentétes térdét), majd ellenőrizd a jelzőizmot. Ha kikapcsolt állapotban van, akkor a gyerek valószínűleg homolaterális. Ettől függetlenül érdemes a gyanút további feladatokkal megerősíteni vagy cáfolni.
- Végezzen a gyerek 10- 20 homolaterális (azonos oldali) lendítést, vagyis jobb kéz- jobb láb érintést, miközben azonos oldali kezével érint azonos oldali térdét. Felváltva jobb és bal oldalon végezze a gyakorlatot, majd végezzetek izompróbát. Amennyiben a próba bekapcsolt állapotot jelez, akkor a gyerek homolaterális, vagyis áthangolásra szorul.
- Rajzolj egy A/4- es lapra filccel egy nagy X- et, s ezt nézze a gyermek néhány másodpercig. Ha a jelzőizom utána kikapcsolt állapotot jelez, szintén a homolateralitásra utaló jel.
- Rajzol ugyanígy egy lapra két párhuzamos egyenest (II) és most nézze ezt a gyerek pár másodpercig. Ha azután bekapcsolt állapotba kerül az agy (izompróba!), akkor már semmi kétséged nem lehet afelől, hogy ideje megkezdeni az áthangolást.
Az áthangolás
- Ha túl vagytok az izompróbán, lássatok hozzá. Végeztess a gyerekkel 20 keresztbe lendítést (egy lendítésnek az számít, ha mindkét oldalra megcsinálja a feladatot) úgy, hogy közben a szemével balra fölfelé nézzen. Ezzel a tekintettel bekapcsolja az ösztönös agyféltekét, így megakadályozzuk, hogy a keresztmozgás lekapcsolja azt. Hogy valóban így van- e, ellenőrizzétek izompróbával. Remélhetőleg az izompróba ezután bekapcsolt állapotot fog jelezni. Ha nem így van, végezzétek el úgy is, hogy jobbra fölfelé néz közben a gyerkőc. Ezután már nem szabad, hogy gond legyen az izompróbánál.
- Most végezzen homolaterális lendítést (20- 20 jusson mindkét oldalra), miközben a tekintetét jobbra lefelé irányítja, ezzel bekapcsolva próbálkozó, bal oldali féltekéjét. Ezután jöhet egy újabb izompróba, mely kikapcsolt állapotot kell, hogy jelezzen.
Most akkor hangoljuk össze az agyat!
- Kulcsolja össze két kezét a tanuló, miközben "érzi", elképzeli, hogyan fonódik össze agyának két fele, hogy mostantól együtt dolgozhasson.
- Végezzen keresztbe lendítést, közben pedig forgassa a szemét körbe- körbe minden irányba.
- Ellenőrizzétek a jelzőizmot, melynek most "bekapcsolt" állapotot kell mutatnia!
- Most végezzen a gyerek homolaterális lendítést, miközben a szemeit forgatja minden irányban. Az ezután végzett izompróba kikapcsolt állapotot kell, hogy jelezzen attól függetlenül, hogy éppen hová néz a gyerek.
- Végezzetek ellenőrzést az "X" - szel és a párhuzamos vonalakkal is. Miután az "X"- et nézi néhány másodpercig, a jelzőizomnak bekapcsolt állapotba kell kerülnie, majd a "II"- ok nézése után kikapcsoltba.
Ezzel megtörtént az áthangolás és mostantól az agy tud természetes módon működni. Aki átesik az áthangoláson, tudja használni agyának mindkét felét, értelemszerűen minden egyéb fejlesztő munka hatékonyabbá válik, a tanulási képességek pedig javulnak. Persze nem állítható, hogy gyógyír mindenre, ám tudjuk jól, hogy még a tökéletesen működő agy is lépésenként halad előre a megismerésben. Miért is ne segítenénk azt a gyereket egy ilyen mankóval is, akinek az átlagosnál nehezebb dolga van.
A sorozat következő részében arról fogok majd írni, milyen hatásai vannak a középvonal keresztezésének a tanulási képességekre.
Ha tetszett a cikk, add tovább:
0 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Megjegyzés küldése