Az öt szeretetnyelv megismerése után az emberben akaratlanul is felmerül a kérdés: az én gyerekem melyiket beszéli? Én vajon melyiket beszélem? Mi a mi szeretetnyelvünk? Nemcsak azért fontos ezt tudnunk, hogy kíváncsiságunkat kielégítsük, hanem azért leginkább, mert gyermekünk akkor fogja leginkább érezni, hogy szeretjük, ha a saját nyelvén szólítjuk meg. Ettől függetlenül az a legjobb, ha mind az öt nyelven kommunikálunk velük, hisz ezáltal lesz egyre érzékenyebb mások megnyilvánulásaira és így tud majd kiegyensúlyozott felnőtté válni. Képzeljük csak el, milyen csodálatos változáson menne keresztül a világ, ha minden gyermek megtanulná az ötödik szeretet nyelvet, a szolgálatkészséget. Felnőne egy nemzedék, mely kezét- lábát törve igyekezne, hogy segítse az időseket, befogadja a kóbor állatokat, takarítsa az utcákat, kerteket és mindenféle egyéb módon segítse embertársait. Milyen szép is lenne!
Ahhoz viszont, hogy valaki adni tudjon, először neki kell megkapnia azt a szeretetet, amire szüksége van. Fontos tehát, hogy rászánjuk az időt és megfigyeljük, mi az, ami különösen nagy örömmel tölti el a mi gyermekünket.
Mik lehetnek a megfigyelés szempontjai?
1. Figyeljük meg, ő hogyan fejezi ki irányunkban érzett szeretetét. Ha például gyakran mondja, mennyire szeret, milyen fontos vagy neki, akkor lehet arra gyanakodni, hogy neki a szóbeli megerősítés az elsődleges szeretetnyelve.
2. Figyeljük meg, hogyan fejezi ki mások iránti szeretetét. A gyerek, aki boldogan elajándékozza a kisautóit, könnyen lehet, hogy az ajándékozás nyelvét beszéli. Ugyanez a gyermek a mi ajándékainkat is túláradó örömmel fogja fogadni. Emlékezik minden apró gyöngyre, amit valakitől kapott és nagy becsben tartja ezeket a tárgyait.
3. Figyeljük meg, mit kér leggyakrabban. Szeretné, hogy sétáljatok egyet, vagy menjetek kirándulni? (minőségi idő) Netán folyton szóbeli megerősítésre vár (szóbeli)? Vagy olyan dolgokban is a tanácsodat és a segítségedet kéri, amit maga is meg tudna oldani (szívességek)? Könnyen lehet, hogy ezek árulkodó jelek az ő szeretetnyelvére vonatkozóan.
4. Figyeljük meg, mire panaszkodik leggyakrabban. Ha a minőségi időt hiányolja (Soha nincs időd rám!), vagy úgy érezzük, túl sokszor szorul a segítségünkre, ez gyanúra adhat okot, ám ne tévesszük össze azzal, hogy a gyerekek időnként hajlamosak az elégedetlenkedésre. Ezzel csupán pillanatnyi vágyaiknak adnak hangot. A szeretetnyelv megfigyelése hosszabb folyamat.
5. Adjunk választási lehetőséget. A gyerekek amúgy is szeretik, ha választhatnak (de erről már írtam). A választás szabadságot és önállóságot ad. Ha azt mondod: Van egy órám, amit szeretnék veled tölteni.Bicajozzunk egyet, vagy inkább megmasszírozzam a talpadat? Ezzel felkínáljuk a minőségi időt, illetve az érintések birodalmát. Kamasz fiam esetében nem kérdés, mit válaszolna jelen esetben. Isten őrizze, hogy lihegősre bicajozza magát! Jobb a lustálkodás. Lehet azonban váltogatva a különféle lehetőségeket felkínálni, s egy idő után megfigyelhető lesz a tendencia a választások között.
Döntéshelyzetek
Különböző életkorban lévő gyerekek különbözőképpen reagálnak közeledésünkre, ezért jó, ha figyelembe vesszük életkori sajátosságaikat.
Az egészen kicsiknek az alábbi módon kínálatunk választási lehetőségeket:
- Mit szeretnél jobban, ha sütnék neked egy finom süteményt (szívesség), vagy ha felolvasnék egy mesét (minőségi idő)?
- Játsszunk "Azt szeretem benned"- et (elismerő szavak), vagy inkább javítsuk meg a bicajodat (szívesség)?
Az említett játékról írtam már valahol. Nagyon kedvelem és még a nagyobbak is szeretik. Hivatalos dicsérgető játék. A lényege, hogy körbejár a staféta és akinél éppen van, mond a mellette ülőnek, vagy valaki másnak egy dicsérő mondatot: Azt szeretem benned, hogy nagyon kedves vagy...stb. Nagyobb létszámú csoportnál használhatunk babzsákot, amit közben dobnak egymásnak a gyerekek, vagy haladhatunk ABC sorrendben, így rákényszerülnek a gyerekek, hogy előbb- utóbb olyan valakiben is találjanak kedvelni valót, akivel egyébként nincs baráti kapcsolatuk (de ez már a játék iskolai változata).A kicsit nagyobbaknál már más dolgok kerülnek szóba: Menjünk el túrázni, vagy megvegyem neked a sapkát, amit kinéztél magadnak? Mit szeretnél jobban? Ha elmesélnénk az ismerősöknek, milyen jól sikerült a bizonyítványod (szóbeli megerősítés), vagy ha meglepnélek érte valamivel (ajándékozás)? /Szemfüles gyerek válasza: A kettő együtt mehetne?/
Hogyan szeresem a kamaszt?
Elérkeztem a kamaszokhoz. Ez bizony nehéz dió, én magam is tanulom.. Mivel a kamaszok őrületes változásokon mennek keresztül és gyakran önmaguk számára is idegenné válnak, többszörös megerősítésre van szükségük a szeretet tekintetében. Akinek kamasz gyereke van, tudja, hogy gyakran olyan érzésünk van, mintha szabályosan vizsgáztatna minket. A viselkedésével kérdezi: Na, szeretsz? Még mindig szeretsz? Így is szeretsz? Gyakran nehezen fogadják a szeretet megnyilvánulásokat is, mogorvák, rosszkedvűek és elutasítóak. Ilyenkor a legjobb, ha arra gondolunk, az egyensúly törvénye szerint akkor cselekszünk jól, ha a sok negatív érzést, ami kamasz gyerekünkben forr, pozitív érzésekkel hozzuk egyensúlyba. Szeretni tűzön vízen át.
Éppen tegnap olvastam a Facebookon egy tinédzser lányka bejegyzését. Tökéletesen leírja, mire vágyik egy maga korabeli gyerek (minden gyerek). Így szólt a bejegyzés:
Bejegyzések
0 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Megjegyzés küldése