Olyan jó volt régen..Mikor csak ki kellett ejtenem súgva a szót: "kirándulás" és minimum 2 gyerek maximum 10 másodpercen belül ott ült az autó hátsó ülésén menetkészen. Hátizsák a hátukon, benne alma és pótpelus( ki tudja, hova kerülünk). Voltunk hegyekben, tóparton, múzeumban, moziban. Mindig jó volt. Lerázhatatlanok és fáradhatatlanok voltak. VOLTAK.
Mert eljött a kamaszkor. Ők egyre fáradtabbak, én meg egyre bánatosabb vagyok. Annyit sikerült kiharcolnom, hogy havonta egy hétvégét ránk szánnak. Így voltunk a Láthatatlan Kiállításon, a bécsi állatkertben, láttuk a Diótörőt és az Experidancet. Utólag mindig elmondják, milyen érdekes volt, milyen jól érezték magukat. De mire rábeszélem őket az elindulásra, az egyre hosszabb idő és egyre több energia.
Így aztán rászoktunk az apjukkal, hogy ketten megyünk. Igen, mi is azt hittük, hogy ez sokkal kényelmesebb, nyugodtabb, de nem . Hiányoznak. Sokkal érdekesebb volt együtt felfedezni a világot. Tőlük tanultam meg, hogy az elzsibbadásig lehet guggolva figyelni hangyáékat, hogy fél óráig lehet mozdulatlanul állni egy fa alatt, hátha visszajön a mókus és azt is, ha félek a bábszínházban, akkor gyorsan el kell aludni a meleg, sötét nézőtéren. Jó volt, na!
20 éves korom óta vagyok derékfájós, így a gyógyfürdő nekem mindig kiváló program. A keserű szájíz azonban mostanában mindig ott van. Tegnap a déli határ közelében voltunk, Mórahalmon. Úgy szerettem volna, ha látják a parkban a tulipánokat, útközben az eldugott mellékúton álló gyönyörűszép hindu templomot, ha együtt fagyizunk .
Ma délutánra már sikerült egy kis időt kérnem tőlük. Megyünk sétálni az Arborétumba!
Bejegyzések
6 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:
Most kis híján megbőgettél.
nálunk idéntől sajnos minden hétvégét a foci és vizilabdameccsek uralnak, plusz szeptembertől 1 autónk van, és a fiúkat nekünk kell vinni. azt is nehéz megoldani, h mindketten eljussanak a meccsekre, pláne, h a nagynak szombaton és vasárnap is van meccs, a kirándulás már pláne nem fér bele. már egy közös ebéd is nagy öröm :-(( a kicsivel mi folyton itthon ragadunk, de most tavasz érkeztével kezdek lázadni, és a barátnőmmel hármasban tervezünk kiruccanni, ha már családosan nem tudunk. és nekem is hiányoznak a családos hétvégéink, gyerekes barátokkal utazások, brühühü...
Bizony, Gabi, nálunk is a nagyoknak rettenetesen sokat kell tanulniuk.
Ezen kívül heti 6 edzés után nem rajonganak egy hegyi túráért...rengeteg saját programjuk van, szóval én is látom már, hogy kettesben sétálgatunk. :)
Mondjuk így 18 év után szinte vágyom erre is. :) De nekünk még a két kicsi jön ám! :)
"Tőlük tanultam meg, hogy az elzsibbadásig lehet guggolva figyelni hangyáékat..."
de hát ezeket minden felnőtt tudta valaha! de vajon miért felejtjük el? :)
ilyenkor gondolkozom el azon, h akarom-e azt, h felnőjenek.
Nem, Niki, én tenyleg nem tudtam. Ezt csak az a gyerek tudja, aki olyan szerencsés volt, hogy a vele élő felnőtt melléguggolt. De erről majd máskor.
Szerintem is tudja minden gyerek, mivel a velünk született kíváncsisághoz tartozik. Csak az hamarabb elfelejti, aki mellé nem guggolnak, esetleg rászólnak, hogy haladjon.
Megjegyzés küldése