2011. április 1., péntek

Jóanyu program- 1. nap


Eljött hát az első nap. Mivel a FlyLady inspirált és a Jóanyu is akkor született meg a fejemben, mikor az időzítőmmel a kezemben ügyködtem a gardróbban, ezért a program felépítése is ismerős lesz azoknak, akik a házukat "flyosan" tartják rendben. No, ne ijedj meg, nem kell időzítőn mérni az ölelések hosszát, viszont 14 napon át tartó időszakban kiépítünk egy olyan rutinsort, ami megteremti anyai önbizalmadat, ezzel együtt pedig felépíti az apró szertartásokat, melyek megadják a napod örömeit. Jó hír, hogy a program kiegyensúlyozottabbá tesz téged és a gyermekeidre, sőt, a párkapcsolatodra is jó hatással lessz.
A mai tennivaló:
  • Hidd el, hogy jó vagy!
Mikor bebújsz az ágyba, szánj magadra kettő percet és gondold át, mik az erősségeid. Mitől vagy te JÓ anya. Bármi lehet ám ez... Jó az, aki jó akar lenni. Ha úgy gondolod, legjobb tudásod és szándékod szerint cselekszel, már jó vagy, ha úgy gondolod, képes vagy a saját érdekeidet háttérbe tolni a gyermeked érdekében (ami nem feltétlen mindig és mindenképpen jó), akkor már jó vagy. Ha finomat főzöl, gyakran mesélsz, megsimized a fejét, mikor szomorú, ha látod az arcán, hogy bántja valami, akkor már jó vagy.
  • Keress három érvet, ami megerősít abban, hogy jó anya vagy. Mondd ki ezeket az érveket hangosan! Nem elég gondolni, hallani is kell, hogy elhidd végre.
Miért jó, ha ezt csinálom?

Elég volt a sok kételyből, amik elhomályosítják a döntéseidet! Ha már elkezdted a programot, akkor megvan benned a vágy, hogy jól- nagyon jól- csináld ezt a projektet. Tudnod kell, hogy milliók vannak, akiknek eszébe sem jut azon gondolkodni, hogyan válhatnának gyermekük javára. Te mindannyiuknál különb vagy. Erre nyugodtan büszke lehetsz!

Amíg azon morfondírozol, hogy mitől vagy jó, addig sem jutnak eszedbe az aggodalmaid.

Minden gondolatod változtat rajtad. Ha jónak látod magad, akkor egyre jobb és jobb leszel.

Minden kisugárzásod azonnal hat a környezetedre. A gyerekeid hamarosan érezni fogják, hogy kiegyensúlyozott, magabiztos anyukájukká válsz és ezért hálásak lesznek neked. A gyereknek szüksége van erre a meleg biztonságra. Látni szeretné, hogy az anyukája- apukája hisz abban, amit csinál. Ha ezt megtapasztalja, akkor ő is könnyebben elfogadja az érveidet.

A téma cseveghető a Facebookon IDE kattolva.


9 hozzászólás. Szólj hozzá te is!:

Bergamott írta...

Már rögtön első nap feladtad a leckét. Én az "öndicséret büdös" kántálása mellett nőttem fel... :D

Ezért is csodálkozom azon, hogy milyen nagyon rózsaszín az a szemüveg, amin keresztül Zs. lát engem :P

Angela írta...

Drága Bergamott! Zs. szeret téged, ezt ne felejtsd el. Te vajon szereted magad? Nagyon nehéz volt eleinte nekem is, de igenis meg kell keresni magadban ezeket a dolgokat. A Facebookon írtam éppen, hogy a tegnapi "miért vagyok jó? egyik fontos kitétele volt, hogy nem szívtam fel magam Bobi hisztijén. Képes voltam rá, hogy ne személyes támadásnak lássam, csak egy fáradt gyerek vergődésének. Mivel így álltam hozzá, hát dorgálás helyett simi lett, ő gyorsan megnyugodott és összebújtunk egy percre. Gy veszekedés kihúzva. Mi ez, ha nem a végtelen anyai empátia és jóság? :-))Igenis "felírjuk a kéménybe". Nemcsak a hibáinkat. Nem büdös az öndicsret, főképp, ha kijár neked.

Bergamott írta...

Az előbb kipróbáltam a Facebook-os linket és örömmel vettem észre, hogy regisztrálatlanul is tudom olvasni.

Szeret, tudom, és bár pszicho szigorlatra alig-alig tanultam, az azért rémlik, hogy 6 éves kor környékéig gyárilag szeretik az anyjukat a gyerekek :)

Szerintem sem büdös, sőt kifejezetten figyelek arra, hogy Zs. tisztában legyen a dicsérendő dolgaival.

Én pedig szorgosan gyakorlom a Jóanyu-t:), várom a 2. napot.

Gabi írta...

A büdös öndicséret és az önbecsülés között igen mély szakadék van.Az öndicséret a külvilágnak szól, valami bizonygatás féle.Az önbecsülés az a jó érzés, ami belőlünk, nőkből valahol a 10 órás munkahely, 10 órás házimunka és 10 órás "hogyan legyek jó nő" program mellett valahol elveszett..
Lányok, ha már azon gondolkodtok, hogy hogyan legyetek jobb anyák,az annak a jele, hogy már azok is vagytok! Nem olyan sokan gondolkodunk ám ezen!Megírom majd a történetet azokról az évekről, amiket mostoha anyámmal töltöttem. Ragyogott a lakás, úgy főzött, mint a Gundel, stb. Azóta tudom, hogy még egy gyerek ( vagy férj) sem volt boldogtalan attól, hogy nem voltak lemosva az ablakok havonta.Egész máson múlik.

szi írta...

Kicsit könnyebb 3 érvet találni arra, hogy miért is nem vagyok elég jó anya. De azért gondolkozom. :-)

Bergamott írta...

Gabi azt hiszem félreértettel.

Nálunk minden öndicséretnek volt elkönyvelve.
Például ha dicséretet kaptunk az iskolában, és azt örömmel előadtuk este, akkor "kár erre szót vesztegetni, mert öndicséret..." típusú volt a reakció.

Önbecsülés pedig szerintem egy gyerekben úgy alakul ki a legkönnyebben, ha elismerik a vele kapcsolatos jó dolgokat, mert akkor "ellesi" tőlünk, hogy ő egy becsülni való ember.

Ha szülő nem tud különbséget tenni az önbecsülés és öndicséret között, együtt kezeli, akkor már a szakadék egyik partján van mindkettő (más kérdés, hogy az egyik nem a helyén van).

Az én szüleim nem tettek különbséget, de még így is sokkal jobb szülők voltak, mint amit otthonról hoztak.

Gabi írta...

Szerintem egyről beszélünk:)

Névtelen írta...

Atyaég, hogy mennyire örülök ennek az oldalnak!!! Fiam öt éves lesz júniusban (pedagógus vagyok alapjáraton), és küzdünk néhány problémával... Ez a jóanyu-program nagyon szimpi, sajnos én is hajlamos vagyok azt mondani, hogy "amit én csinálok, úgysem elég jó"... :S
Köszi az oldalt!!!

Andi

Angela írta...

szildi: Gondolkozz :-)
Azért mondom, hogy teljesen egyszerű dolgokon múlik.
Bergamott: Ez annyira szomorú :-(
Andi: Örülök, hogy tetszik, amit csinálunk. Mind hajlamosak vagyunk a hibáinkat felerősíteni.